(Keep in Prison)

Az örökkévalóság és a semmi.

Összekuszálódott szavak,

Elvisz a semmibe, és visszatartja a lélegzeted.

Bár a fájdalom egy összetört emlékezés,

Ahogy átvészeli a vihart a másik oldalon.

A mondatok csendben pihenve,

Nem kívánják a régi csókodat.

Amikor megérint a rideg szélben,

Csak a seb és a régi lázam marad életben,

A gyermekként átélt örök víziók,

De nem veszít a pusztulásból,

És új hazáért könyörög a lelkem,

Eltorzultan kiáltva szíved máglyáján.

A szememnek repül a hideg éjszakában,

A semmi csupasz valótlansága.

Az egyéniség bilincseit szétszakító rettegés,

Ám az álomvilág véget ér.

1998. április 29.

Vissza