KITASZÍTVA
A száműzött lélek magatehetetlen sorsa,
Kitaszítva a fény világából,
Ahogy végigcsókolja a megbánás lépcsőfokait.
Elkeseredve küzd a holnapért,
De hirtelen percek elszakítják szeretett istenétől,
És újra szomjas a megbékélésre.
Amikor megtörténik és kifordul a házból a szánalom.
Ó, kérlek, vedd magadhoz utolsó ajándékát!
Ó, kérlek, vedd magadhoz végső siralmát!
Ne veszítsd el csontszürke gondolatait!
Tedd meg még egyszer az ő kedvéért!
De csak a hideg gyász marad,
Emlékül az elmúlásnak.
A kialudt fény jelzi emlékét,
Amely tovább él szerettei szívében.
1998. augusztus 31.