(Other World)

Új nap virrad a falon túl,

És véget érnek a hullámvölgyek,

A bennem marakodó félelmek és a vágy az új világ után.

Önkívületben úsznak a felhõk az ég peremén,

Feketére festi a lelkem a felhalmozott szenvedély.

Furcsa most az utcán járni,

A jármuvekbõl mindenki néz.

Ez egy üldözési mánia, amit felvált majd az éj.

A vonatsínek alatt érzem a testem.

Megbéklyóz a félelem.

Átgázol a tudatalattimon,

Amikor véget ér az életem.

A csendes szavak félelme beborít engem áhítattal.

Könnyebb ez az érzés, mint kibékülni az álmaimmal.

Csak bámulom magam a tükörben,

Ez az arc, tudom, nem az enyém,

Azt hiszem, kölcsönkaptam valakitõl,

Hogy imádkozzak a lelkéért.

1996. december 18.

Vissza