(Mute Future)

Elfogytak a szavak,

Elmúltak az érzelmek.

Már nem bánt semmi, csak a néma jövõ,

Akár a megsebzett lélek a téli vándorútján,

Hajszolva magában a régi reményeket,

De közben a hideg dalol,

És elbújva rátör a kihalt ligetben.

Nem emlékszem azokra a reményteli szavakra,

Amelyek kettéhasították szívem béklyóit,

Mert minden csak átverés volt, amit mondtál akkor este,

És hajnalban új fény gyúlt elmédben.

Elfelejtettél, otthagytál a magány országútján.

Ilyen hirtelen változnának az érzelmek?

Ilyen gyorsan feledi az ember a szerelmet?

A válasz a másikban rejlõ titokzatos életkép rejtelme.

Ha egyszer majd világos lesz a megperzselt szívekben,

Talán álmos szemmel is szembetunik a rideg sötétség.

1997. november 21.

Vissza