(Hidden Feelings)

Vele vagy nélküle.

Tisztázatlan gondolatok a fejben,

Amint az ablakomon kopogtat,

Ritmusos szólama rémisztõen hat.

Csak egyetlen másodperc, amíg felfogva,

A szándék nemességét,

És kitaszítva az érzelmek határán,

Mégis nyugodtan a csend kulcsára várva,

Amikor megnyitja kapuit az örök virrasztásnak.

De hirtelen zaj töri meg a békés csendet.

Halk léptek koppannak a folyosón,

És a mocsokban fetrengõ szõnyeg,

Tompítva a zajok sokaságát,

Apró neszeket közvetít az ijedt és megrendült elmék,

Józansága felé.

Néma járás, eltorzult fény,

Bénító bosszúság, mely halkan recsegve a testemhez ér.

Elfelejtem régi álmaim.

Remélem, jobb lesz a kapuk mögött,

Mint újra átélni az elfeledett félelmet.

A bujaság rossz szándéka,

Ha újra megpróbálsz nyitni a külvilágra,

Hogy legyen tiszta minden szürke folt.

1998. október 07.

Vissza