SEMMI SINCS
Az idő fonala, ami összekapcsol.
A végeláthatatlan érzelmek,
Beköltöztek a nappal csendjébe.
Nem rossz az, ami belülről áthatol,
Csak parányi tévedés a betegség előtt.
Elhanyagolt gyerekek a hála himnuszát éneklik.
A kezük koszos a mocsok porától,
És nincs egy csók, amely homlokukra lehelné,
A szeretet örök pecsétjét.
A világ, amely szenved a megválaszolatlan kínoktól,
Az emberek, akik éheznek a béke el nem vetett csírájától.
Ez nem az örökkévalóság,
A hit csak a lelkekben érik meg.
Te nem veszed észre, csak azt, ami az igazság rejtelme.
1997. augusztus 29.