SIRALOMVÖLGY
Beborítja és eltemeti a fájdalom.
Hangosan sikolt valaki a túlsó partról,
Félelmetesen néz a semmibe.
Kezeivel próbálja érinteni a valóság határát,
De senki sem figyelmezteti, mi lesz, ha felébred.
A siralomvölgyben kóborol, foltos ruhája szikkadt testén lóg,
És a könnyei már rég nem tükrözik a múltat.
Talán elfeledte szomorúságában a nehéz dolgokat,
A lelke tavaszra vár,
De csak megannyi jégbefagyott gondolat.
Sír és a botjára támaszkodva fáradtan fél,
Csak ennyi maradt a régi világából,
És az elfelejtett csókok hajdan volt ízei,
Gondolataitól messze jár.
Valami elmúlt, valami bevégeztetett.
Szánalmas lenne, ha újra olvasná sorsa könyvét,
De tekintetével új utakat tisztít,
És sírján túl érzi a tiszta világot.
Bár kárhozatra ítélt,
Mégis kopár sziklák között éli nyomorult életét.
1996. november 21.