(Sterile Alientation)

Érezte, amint görcsösen belevág,

Harminc év fájdalma.

Összekuszálva a sorok között.

Értelmet sem talált,

És csak nevetett mások szomorúságán.

Korán volt elhinni azt az ostoba,

Zsigerekbe vágó mondatot,

Amint elhaló szavakkal kiabált:

"Nem szerettél soha, csak egy voltam a mindenbõl!"

A madarak énekeltek, s közben,

Elhaló levelek nyögték utolsó természetes sóhajaikat.

Az esõ esett, hogy lemossa,

A szemtelen könnyek lenyomatát.

De a véletlen játéka, egy gyermeki szót suttogott,

Az apróságok fülébe.

Apró túlvilági dalt mormolt,

A fekete-fehérbe öltözött lány.

Összegyûrt kelengye,

Megbánásul a szíve tetteiért.

Görcsösen eszmél a régi dolgokra,

Ami soha nem fogja abbahagyni,

Azt a kínzó fájdalmat,

Ami lelke mélyén,

Csak egy megbecstelenített gondolat.

1998. október 30.

Vissza