(On the Verge of Consciousness)

A némaságban vergõdõ, összetört viaszképek,

A régi játékok valósága a feledésbe merül,

Amikor összecsapnak a régi dolgok,

Eltörpült apró eszmények,

De senki sem támogatja a holnapot.

Ez mindössze, ami megmaradt,

Érzések, és megdermedt csókok.

Hamar véget értek azok a dolgok,

Amelyek összefognak egy tiszta kapcsolatot.

Megbûnhõdve, de mégis tisztán,

Elkülönülve, mint megannyi apró lárva,

Taszítják egymást a merengõ pusztaságba,

És új életük kezdetén csak félhomály kíséri õket,

Keserves útjaikon.

Felejtsd el, hogy miként omlott össze,

Szerelmed kövekbõl épült vára.

Egyszer kell megtenned, hogy szakíts a hazugsággal.

Egyszer tisztán az igazsággal.

2001. április 26.

Vissza