BEBURKOLÓZVA
Erőltetve csuklanak össze a távoli hajnalok.
Az álmok elmerült visszhangjai,
Csak tükrözik egy letűnt kor eseményeit.
Kiálts a mának, amikor bestiák csapkodnak,
És elveszik az örök irgalmasságot.
Csak tiszta szívvel, csak tiszta vérrel,
Elkülönülve mások gyalázatától hozhatsz döntéseket,
Melyek lelkedben érlelődnek.
Lebegj a mával, szorítsd magadhoz,
Az éjszaka utolsó pillanatát.
Édes részegségben az utcán állva,
Nem érted az új szelek szavát.
Tedd magad könnyűvé!
Ne higgy egy újabb hazugságnak!
De csak arc nélkül fejezheted be,
Ami benned megvalósult.
2001. április 25.