(Some time...)

A megváltás az örök remény.

Lehullott láncok közt az örök tébolyultság.

Nem érzed lelked elveszett éveit,

Csak két könnycsepp, amely arcodon peregve,

Megtisztítja ajkad a szomorú méltóságtól.

Minden érzékenység csapdába csal,

De nem tudod, mit hoz a másnap.

Érzékeny vagy minden pontra,

Ami beteljesült volna, lehet csak régi álom.

Higyj abban, ami mélabús jóslatokkal elkísér,

Életedben elõször.

Sötét, magány, beteljesülés, fény,

Ezek a valódi dolgok, melyek csapdát állítanak,

Hiúságod képzelt falai köré.

Egyszer majd megtalál a szánalom,

És teljesíti három kívánságod.

Talán egymagad leszel,

De nem találnak nyomokat a penészes falakon.

Hidd el, nem ez lesz az elsõ,

És az utolsó megnyugvás beteljesülése,

Csak egy ügy, hogy ne nézz baljósan,

A holnap árnyalatai elé.

1999. november 3.

Vissza