Bántalmazó hideg kezek,


Összetörve érzéseket, hamuvá lesznek a megbánt tettek.


Elhanyagolt mozzanatok,


Semmibe vesző elfecsérelt szavak,


Megbukott önérzettel,


Nem tudni, mi lesz majd másnap.



Térdre borulva köszön vissza egy emlék,


Belemerülve a hamvak óceánjába,


Vergődő zihálás és a semmi ragyog.


Hol vannak a becéző szavak?


Hová tűnt el a tavalyi homályos,


De mindig kitartó és hűsíto csók?


Keresve szomjazó szám,


Botrányba fulladt szemérmetlen érzések.



Hiába a hold ásító ragyogása,


A pusztaságba vész el minden.


Valamikor együtt ketten egymás elméjében,


Fáradt mondatok csupán,


Amelyek előhozzák odaveszett érzéseinket,



Nem vigyáztam a szerelem kulcsára,


Összeomló, kiszáradt dolgok maradtak,


A hajdani ölelkezésekből.


A tény megmarad, hogy nincs többé, akit annyira szerettem,


Csak emlékképek rohannak bennem,


Feltárva az eltékozolt szerelmet.





2001. október 6.

Design & code by gibbon79