(In Captivity)

Bezárva tartasz,

Nem engedsz a mához,

Pillantásom a holnaphoz ragadva,

Elképedve nézek szét,

A tegnap magányos fájdalmát keresve.

De nekem semmi sem mindegy,

Csak az elhidegült világosság.

Valami fogvatart,

Valaki vár,

Nem hagy bennem elmosódó arcképeket,

Zavarva a lélek megtisztulását.

Nem hagy sebeket a testemen,

Még ha össze is törtem a világ szemében.

Tudom, amikor a szabadságra vágyom,

Elbújtatva érzéseim,

Nem enged magához.

Csak némán várakozik,

Szebb idõket remélve új varázslat alá kényszerít.

2000. november 21.

Vissza