JÁTÉK A MÁVAL
Tétován, magányosan merengve az időben,
Jobban szédülsz most mint akkor,
Amikor koszorúkat vittél a sírokra,
Elmélkedve az elmúlás pillanatával,
De most görcsbe rándul benned egy érzés,
Játszani a mával,
Merengeni a múlttal,
És semmi sem az, akinek magad is képzeled.
Egykor boldog érzések voltak,
Amik ma csak fájdalmas visszaemlékezések.
Dacolva a némaság bilincseit nézve,
Arcod csak sírni kíván,
Aztán csak puszta porhüvely,
Ez maradt abból, akit szerettél.
Ne várd a májust,
Hiszen a jeges tél félbeszakítja álmod.
Nem kell több szó, csak egy forró örökké létező csók.
Mindjárt itt a holnap.
Kecses mozdulataival felébreszt, nyomasztó álmodból.
Régen eltűntek a remegés hullámai,
Te tiszta vagy,
Ez az, ami mindennél többet ér.
2000. október 26.