(Like a Heartbeat)

Eltékozolt órák nyomában,

A felhõtlen boldogság kapujában,

Ezernyi gondolat, amelyek elkísérnek éveken keresztül,

Szavak, amik megsebzik a szívet,

Csókok, melyek a testbe égve örök jeleket mutatnak.

Szél hullámain játszadozó angyalok.

Soha nem múlik el a fájdalom,

A tiszta megnyilvánulás akarata,

A pillanatnyi hatás,

Felkavart dolgok a bensõ lélekhang.

De összeroppan az érzelmek hídja,

Görcsberándult síró megfáradt szív,

Elemésztve magát, elborzadva, utolsó dobbanásai,

A régmúlt szerelmes ritmusait verik.

A magány marcangoló karjaiból menekülve,

Menedéket keres egy másik kedves lüktetõ érzés mellett.

Ne hagyj magamra! - kiáltja a lélek, eltompuló hangján,

Annyi csalódott év után légy te az,

Aki megnyugvást ad megfáradt és összetört testemnek.

2001. szeptember 26.

Vissza