(You can't Live Otherwise)

Az esõben állva, elázik minden gondolat,

Szétszakítva elfogynak az eredeti szavak.

A szajhák vérét lemossa a fájdalom,

Elhagyatottan lebeg egy mozdulat.

Nincs, aki féljen, nincs, aki sírjon,

Megbotlott a szánalom,

Határtalan beteljesüléssel kínlódva a rágalom.

Félj saját magadtól, rosszat teszel,

Bemocskolod lelked a kényszer által,

Nincs, aki vigasztaljon.

Töprengj el, amikor lényed a földre zuhan,

Hiszen elfelejted, hogy magadra maradsz.

Menekülnél a sárból, de mélyen beleragadnak lábaid,

Hiába vársz segítséget, meghal a szeretet ezen a hajnalon.

Örökre rab leszel, hogy átérezd, mit tettél,

A dolgok súlya benned roskad most össze.

Nem lesz több alkalom, hogy érzelmeidet újra egyesítse.

2001. november 5.

Vissza