(Wordless Past)

Összetört emlékek,

Amelyek fekszenek szótlan némasággal,

A százéves romok alapjain.

Nincs semmi, ami visszatart a keserves jövõtõl,

Mégis, amikor éreztem vak szeretettel,

Hogy könnyeztem ajkaidon.

Csak annak a pillanatnak éltem,

Amikor ketten foglaltuk el a mennyországot.

Bármilyen törõdés kevés volt,

Hogy átérezzük, mi a keserûség,

De nem szóltam, hogy nem szeretlek,

Túl magányos volt megízlelni,

Milyen a fájdalom elsõ néma csapása.

Felejtsd el a múlt évi játékokat,

Ne szégyellj arra figyelni, amire dühödben gondoltál,

Csak a csók ízére figyelj,

És én megbánok mindent.

1999. július 8.

Vissza