TÉBOLYULT LÁNY
Segíts emlékezni,
Mielőtt alkony szállna elfeledett emlékeimre,
Szólt a lány, és hajába tépett,
A nyári fullasztó szél, magával ragadta a tengerparti álmokat.
Még sohasem volt ennyire tiszta és egyszerre zavaros.
Belső dolgaiban kereste a rendet,
De semmi sem hozta fel elméjében az örök nyugodt csendet.
Megtört bársony pillantásai,
Akár a víz az elvesző barlang mélyén,
Próbálták visszacsalogatni,
Az elveszett évek tétlen és nyugodt perceit.
Mindig tisztán, mindig józanul,
Kerestem, hogy végre fényre derül valami tiszta kép,
De ha ismeretlenségben tartasz,
Nem emlékszem, mi volt a múlt régi csengő hangja.
Csak most még egyszer, felidézem, ami akkor volt,
És agyam fakó tisztasága,
Azt hiszem, most mégis nehezen bonyolult.
2000. június 21.