Itt vagyok, mégsem várom egyedül a holnapot,

Megszentségtelenített emlék a sivár pusztán,

Egy lapátnyi homok,

Tiszta, mint új korában,

Szelek szelleme megbolondít, körbefon,

Meghal hajnalban, megbukott alázatosságában.

Kérem a jutalmam csak egyszer,

Tíz év telt el, de nem értem:

Milyenek az érzelmek?

Miért van boldogság?

Miért vannak könnyek?

Néha emberek veszekednek,

Bûnlajstromba égett hazugságok,

Legyen a tiszta szó az elsõ,

Mely megtöri az elveszett némaságot.

Mert fejet hajtva kitárulkozik eszméit védve,

Egy tiszta pirkadat.

Csokorba kötve itt az új tavasz illata.

Elfelejtett utcák kövén bolyongva,

Bágyadt elmével fennhangon kiáltva,

Jó, hogy újra érzem,

Vágyni egy másik világban.

2003. máj. 7.

Vissza