AZ ÁTKOZOTT
Miért nem vagy lelkes,
Hogy te is elhidd, ez nem az a kétely,
Amivel átvertek az évek során.
Miért kell, hogy hátranézz,
A megkövült könnycseppek tiszta ártatlansága miatt.
Te is egy vagy, de nem vagy más,
Mint a többi, idoben sodródó kárhozott.
Elhiszed, ha kezet nyújtanak,
Elfelejted, ha rágalmaznak,
Bűnök nélkül nincs tiszta élet,
Elmédben a bársonyos szél,
Akár lehetne végítélet.
Kapaszkodsz a múltba,
De a jelen a valóság néma szobra.
Jajduló sikoly figyelmeztet,
Nem fordulhatsz többé vissza.
Elment, akár egy magába roskadó remete,
Karján a gyász zászlójával,
De szívében tele kétséggel.
2002. júl. 3.