AZ IDEGBETEG HAJNALA
Azt hallom, rossz az idő,
Amikor összenyomva pityereg,
Egy kellemetlen dolog, de nem vár újabb magasztalást.
Temérdek könny lapul a selyempapírban összegyűrve,
Végkifejlet játéka minden más,
Ha megkérdezik, ez nem egy hamvadó nap.
A tenyérbe égett utolsó láncszem,
Erdő sűrűjében bolyongó álom,
Érzi rétek illatát pirkadatkor,
Felemás vérrög dobozba burkolva.
Kényeztet, elvakít, aztán újra bátorít,
Habzsolva haldoklók jajszavát,
Egy reinkarnált élet mely,
Újra dobban szívcsapásokban,
Bekerülve a jelenés színházába.
Elbóbiskol harmatos szavakon,
A szándékosság most is parancsol.
2003. szept. 3.