(Past Couriosities)

Hová lettek a régi becézõ szavak,

Melyek kettészelték a tegnap fájdalmát.

Csak a múltban létezõ emlékek már,

Csillagporral behintve az elmarasztalhatatlan,

Béklyóiban küzdõ tiszta szerelem.

Egy csendes park, ahol ketten vagyunk,

S a szivárvány lejti táncát körülöttünk.

Megtépázott érzelmeink suttognak csendes szavakat,

Elhaló füleinkbe.

A mosoly ébreszt bennünk furcsa gondolatokat,

Hogy elhiggyük, máskor is volt már ilyen.

Térden állva integet,

Az elveszettnek hitt remény.

Csak most, amíg nem lesz éjszaka szívünkben,

Átöleljük a fény megsebzett karját,

De új kétségekkel vár a kárhozatlan holnap.

2002. márc. 3.

Vissza