Emelj fel a porból,


Hogy lássam az örökkévalóságot.


Ne legyen tékozló szemem hadjárata,


A megbánás jelképe.



Emelj fel a vérből,


Hogy lássam a merő magány,


Fakóvá váló jelképes csókját.


Szétszakítva bilincseit a holnap,


Csüggedő fájdalom,


Lelkedért szól egy régi ima,


Ölelésed és vigaszod,


Megtorpanva az őrület küszöbén.



Vedd fel a földről a végzet pecsétjét,


Rágalmak halmazával a hátad mögött,


De érezz úgy, mintha szívből jövő ének dallamát hallanád.



Emelj fel engem a fényre,


Hogy lássam az életet.


Élvezzem minden érintését,


Vágyakozhassam a bűnbocsánatodért,


És hogy beteljesüljön halott szerelmem,


A lelked kínjain keresztül.





2002. okt. 5.

Design & code by gibbon79