EMELJ FEL!
Emelj fel a porból,
Hogy lássam az örökkévalóságot.
Ne legyen tékozló szemem hadjárata,
A megbánás jelképe.
Emelj fel a vérből,
Hogy lássam a merő magány,
Fakóvá váló jelképes csókját.
Szétszakítva bilincseit a holnap,
Csüggedő fájdalom,
Lelkedért szól egy régi ima,
Ölelésed és vigaszod,
Megtorpanva az őrület küszöbén.
Vedd fel a földről a végzet pecsétjét,
Rágalmak halmazával a hátad mögött,
De érezz úgy, mintha szívből jövő ének dallamát hallanád.
Emelj fel engem a fényre,
Hogy lássam az életet.
Élvezzem minden érintését,
Vágyakozhassam a bűnbocsánatodért,
És hogy beteljesüljön halott szerelmem,
A lelked kínjain keresztül.
2002. okt. 5.