KÁBULAT
A kézcsók didergése,
Egy fáradt kéz múzsáján,
Megfeledkezve béna játékán,
Egy színben vonulva fel az elkorcsosult önkívület,
Magas pavilonja előtt.
Érzékeny sugallat, az elmébe kúszó jeges sikoly.
Olyan haszontalan mindent hallani,
Egyforma, rideg, s mindig aláfestő,
Elmond egy elkeserítő szót,
Benyomva oldalt egy újabb,
Fájó görnyedt adagot.
Fáradt kábuló vágyakozás,
Belépve egy zúzós álomba.
2003. aug. 16.