Miért állsz a szürkületben,


Üszkösödő kezekkel?


Az elmélyülés tisztasága bágyadtan szakad,


Szíved lüktető szirmaira.



Miért állsz a tömegben,


Ahol mindenki próbál megvetni?


Elkallódott fintorok,


Egy bekeretezett élmény.



Éld át a haláltusa ostoba perceit,


Nem az elméd halott,


Csak elkallódott a tegnapi vigyor.



Befedve áll a pillanat,


Kitörve a fénybe,


Új mozzanatok az ablakban,


Fájó, bús sikoltás.



Eldobod az emlékeket,


De visszaüt a nemrég várt szerelem első hulláma.





2004. jún. 5.

Design & code by gibbon79