MEGLEPŐDVE
A vágyak összetört otthona,
Egy arc a zavaros tó tükrében,
Koszos gyerekek az utcán énekelnek,
Fékevesztett hajnal tombol,
Csüggedő éjszakai barátjával.
Kusza dallamokat sodor a szél,
Beleégetve jajszavát,
A tömjén-óceánba.
Füst száll a hajdani romokon,
Elviharzott sóhajokat lehelve,
A fáradt végtagok másnapjain.
Hiszékeny meggörbült veszedelem,
Fogvacogva átsöpri a tegnapi mosoly kebelbarátságát.
Visszatérve az ősi verejtékből,
Lassan áthidalva félszeg szavakat,
Magából merítve,
Súlyosabb, tisztább mozzanatokat.
2002. dec. 27.