MINDEN, AMI MÁS LEHET
Elméjében nyugodni tér a nap,
Megbocsájtott hazugságok,
Az ordítás jajveszékelése,
Megannyi ábránd, tékozló semmittevés,
Egy nap a fájdalom után.
Kérlek, szeress! - súgta fülébe,
Egy keserű csók után.
Ölelés hullámait, ahogy betakarta,
Vergődő testét az éjszaka romos barázdái után.
"A bánat emészti fel szívemet" - mondta,
De nem kért a régi vágyakból.
Minden, ami más lehet,
Elhervadt, elhalt szirmok,
Csupán önkény játszadozva.
Akarom újra! Láttam szemében,
Egy új gyönyör vígjátéka bontakozott.
Leplezetlen mámor vigasza,
De kellett az új félelem, megtudjam, szeretsz-e?
2004. márc. 20.