Ha lehetne egy sikoltás több a szónál,


Ha nem lenne egy üres mondat több,


Egy elhanyagolt gondolatnál.


Kőbezárt gyermek sikolya ébreszt reményeket,


Fintorok felkorbácsolt eszméin.



Alábbhagy a térfogat az agyban,


Elkékült sziklaszirtek, mosoly minden mögött.


A délceg babonának beleesve,


Mindenkor szégyent remélve,


Taszíts, lökj előre!


A kettőt sohasem érezve,


Egy képtelen űrbe zuhanva,


A kőtömbökön játszadozva,


Belemélyedve egy hamvas egysíkú világba.





2004. jan. 29.

Design & code by gibbon79