MINDIG ELTÖKÉLVE
Ha lehetne egy sikoltás több a szónál,
Ha nem lenne egy üres mondat több,
Egy elhanyagolt gondolatnál.
Kőbezárt gyermek sikolya ébreszt reményeket,
Fintorok felkorbácsolt eszméin.
Alábbhagy a térfogat az agyban,
Elkékült sziklaszirtek, mosoly minden mögött.
A délceg babonának beleesve,
Mindenkor szégyent remélve,
Taszíts, lökj előre!
A kettőt sohasem érezve,
Egy képtelen űrbe zuhanva,
A kőtömbökön játszadozva,
Belemélyedve egy hamvas egysíkú világba.
2004. jan. 29.