Egy virtuális álom,


Ajkam elég a vérzivatarban.


Az őszi szél hozza magával a dögvész szagát.


Akik térden állnak, nem érzik,


Mikor fulladt meg a vágyakozás a holnapért.



Lelkem kaparják belülről,


Megszállott démonok.


Fájdalmam tompítom a szögesdróton lógva,


De kérlek, ne üvölts, mert szétrobban,


A tegnap beígért holnap.



A sarlatánok nedve hoz nekem megnyugvást,


De megszakadt szívek dobbanását hallom,


Amikor dübörögni kezd az utolsó óra.


Akasztott emberek utolsó nyögése,


A vészfék elszakad,


S csak falevelek hullanak,


Megőszült elmémben.





2002. nov. 5.

Design & code by gibbon79