ÖNMARCANGOLÁS
Egy virtuális álom,
Ajkam elég a vérzivatarban.
Az őszi szél hozza magával a dögvész szagát.
Akik térden állnak, nem érzik,
Mikor fulladt meg a vágyakozás a holnapért.
Lelkem kaparják belülről,
Megszállott démonok.
Fájdalmam tompítom a szögesdróton lógva,
De kérlek, ne üvölts, mert szétrobban,
A tegnap beígért holnap.
A sarlatánok nedve hoz nekem megnyugvást,
De megszakadt szívek dobbanását hallom,
Amikor dübörögni kezd az utolsó óra.
Akasztott emberek utolsó nyögése,
A vészfék elszakad,
S csak falevelek hullanak,
Megőszült elmémben.
2002. nov. 5.