(Disorder)

Mocsokban tátongó üszkös csontok,

Halvány emlék, a régi csókok bálja,

S még mindig ketten az összevisszaságban,

A remény oly távoli megbúvó vadként köszönt ránk.

Mélybõl jövõ érintõ sikoly,

Levetkõzve bánatát ezer színnel befeketítve,

Avaros árban tajtékzó óceán,

Furcsa émelygés, zaklatott rágalom,

Kidobva magából a föld szagát,

A balsors a könnyes áhítat,

Mikor szélben üvöltve levágja magáról,

Az utolsó vérömleny összeomló jajszavát.

Szerelmünk gyümölcse meggyógyul,

Ha hitünk egymásba fonódva megtalálja,

A napfény elveszett jajszavát.

2003. febr. 1.

Vissza