Rád gondolta, mikor Kuvaitban lángolt az ég,


És elfeledtem a hazug zsarnokság,


Gyilkoló mocskos fantáziáját.



Rád gondoltam, mikor Bejrutban,


Vérrel írták a szembesülő jövőt,


De el kellett volna futnom,


Hogy ne érezzem a gyászt,


Karjaidban a szelídség ad nekem takarót.



És rád gondoltam, mikor nem voltam veled,


De eltéptek gondolataim,


Hogy ne kelljen megbocsátani,


A hazug érzelmek gátlásai ellen.


Mikor rád gondoltam, megölelni téged,


Egy ostromlott világban,


Bekeretezve a törmelék alatt,


Újra csókolni téged!





2004. szept. 26.

Design & code by gibbon79