(Succumbing)

Csak parányi téboly,

Egy elszínezõdött szóforgatag,

Síkjában az idegességgel táncol,

Belerondít a tiszta homályosság.

Mint csendes tõr, amikor a testbe hatol.

Kettészakadva harmadsíkfokon,

Egy perce érzed, hogy bebábozódsz,

Síró, feszítõ hangulat a gyomrod mélyén,

Kérlelve, agyonütve a vérképek,

Összemosódó egyhangúságát.

Hazudj, tárd ki magad,

Roskadozó keresztjét, mely már nem feszül ujjongva,

A pirkadat elveszõ bíborsugarában.

A légy tiszta fennköltség,

Amint beköpi elfáradt elméd jótékony hajtásait.

De szavakba öntve sem képzelheted,

Hogy itt a bocsánat kõvé vált mozdulata,

Arcod régi barázdáin.

2002. dec. 5.

Vissza