TÉGED LÁTTALAK
Napsütés, mély álom,
De szerelemed mély érzése,
Egy kapuban zaj az első bukás,
Elhanyatlott igazságainkért.
Régen volt csókok utáni vágyak,
Kerítésen kívül rekedt arcok,
Elbontva egy régi kétely viszontagságait.
Robbanj fel karomban!
Tedd újra széppé a holnapot,
Neked írja megháborodott sorait az elvetélt holnap.
Mindig újra élve, csak egy mozzanat,
De táncolva a férgekkel a térdemben,
Tékozló lelked soha nem ér véget.
2004. aug. 28.