Az elsüllyedt hit nem bír tovább,


Támaszd fel kihűlt fejed,


A langyos mocsokból,


Érezve a megbántottság eltipró közömbösségét.


Újra te vagy a sötétben,


Megtépázva egy eltemetett érzés,


Elkapva az öröklét szánalmában csókolt fájdalmát.



Sírsz, de mégis nevetsz,


Egy elpusztult vágy után,


Ami elbocsájtott rágalom lehetne,


Végső háború a szivárványokkal.


Befejeznéd, de nem tudod,


Miért halt meg oly sok meggyalázott szó,


A holtak drágakő ösvényén.





2002. okt. 6.

Design & code by gibbon79