(Body)

Ahogy ott állt meztelenül,

Megremegett az égbolt,

A forró vízcseppek tündöklõ játéka,

Lefolyva testén, alázuhanva a keserves mélybe.

Nevetve értek hozzá, beborítva bõrét,

Aztán lassan peregve hagyták el tündöklõ alakját,

Könnycseppeket ejtve rohanó mivoltuk közömbösségén.

Lágyan értek földet síró üdvözlést küldve,

Rohanó társaik felé.

Csak állt és élvezte a meleg,

Beborító, átlengõ érzését.

Aztán bársonytörölközõ takarta el féltett bájait.

Átsuhanva a szobán karmazsinvörösbe öltözve,

Elterülve ágyán, egyedül volt,

Kiszolgáltatva a délutáni fénynek.

Újra vágyott valakire, aki felismeri,

Elfogadja szerelmes suttogásait,

De a falak bekebelezték álmait.

Utolsó remény a kiugrásra,

Elhagyott szavak, csekély félhomály,

Ez minden, amit az évektõl kapott.

2003. febr. 15.

Vissza