(Unblindness)

Ha egy emlék tisztább,

Az eltévedt borzongástól,

Magunk mögött hagyva a bezárult paravánokat.

De nincs semmi, ami elmondja,

Miért kell elveszni,

A tavalyi mosoly labirintusában.

Elvesztek a vallomások, elvesztek az ölelések,

Mocsár mélyén fogan meg a szerelem,

Kék erdõben újra vörös szõnyeg.

Ki látja meg újra, a fojtó homokot?

A betegség elsõ fázisa,

Aztán mind együtt, a kielégülés küszöbén,

Tépett fagyok, akár lelkünk hamvai.

2004. jún. 11.

Vissza