VALAMIKOR
Csak most tanultam sírni,
Máris halott vagyok, de elítélnek a vágyak,
Mintha felmorzsolna a szenvedély,
Egykor látott rémálmokból.
Ha egy picit rámcsukják az ajtót,
Virrasztok az ösztöneimmel.
Undor lábnyomai, felkeltett jajsikongás,
Előkerült fáradtságaim,
Belemélyült tiszta varázs.
Miért szabdalja szívem, a kopár hangulatlanság?
De remegve megdőlve, egyetlen befordult álom után,
Csak a remény ablakai maradnak.
2004. aug. 26.