(Those Beautiful Moments)

Óh mennyire imádtam,

Amikor csókjaid tépték fel,

Száradó sebeim,

Mint sivatagban az oázis,

Éreztem minden kedves mozdulatod.

De elmultak azok az idõk,

És hideg árnyként zuhan végig bennem,

A régi elfelejtett idõk,

Csodás hullámhosszai,

Amikor felemeltem fejem,

Ölelésed tündöklõ homályából.

Már csak a múlté a kedves játék,

Arcodon rászáradt illatával,

Mostohább eltökélve a széthúzás

Körbevágott lelkeden,

Csak a halott remény jajveszékel.

Itt vagyunk egy halotti névsor közepén,

Akinek nem teljesültek vágyaik és álmaik,

Újra éleszthetik az egykori boldogság,

Betemetett viaszkoszorúit.

Egy szánalmas ének sem kell,

Hogy húzz egy vonást fájdalmaid falán,

Akkor én lecsókolom,

A benned megbúvó utolsó érzés

Didergõ bánatát.

2008. május 28.

Vissza