Eldobott gondolatok,


Melyek mélyen belevésődnek,


A fák évgyűrűibe.


Végtagjaink a temető szent földjébe süppednek,


A bűn oltárán fény derül,


A hazugságok látványos igazságára.



Eltépett papír csupán,


A tékozló múlt aranybaérett rekláma,


Mihaszna kidobott játékszerek,


De megsemmisülnek egy nap alatt,


A keserves évek verejtékes áldozatai.



Kettétört marcangolásai a tavalyi dolgoknak,


Álomba merülve a fájdalmakkal együtt,


Észrevétlenül a hajnali harangok,


Búskomor kongásaival.


Mintha elbúcsúzott volna valakitől,


Elejtve könnyes zsebkendőjét,


És a vonatfüst kormosan vágva arcába,


Ottrekedve egy kihalt állomáson,


Csak egy búcsúcsókot dobva,


Szennyes érzelmeink láncaira.





2007. november 17.

Design & code by gibbon79