(Wasted Emotion)

Fehér csókod akár egy halott tulipán,

Elveszve szerelmed halott szirmain,

Egy bársonyos tükör fotelban,

Mint amikor figyeltelek, s szerettelek,

De egy pillanat választ el egymástól,

Visszakapom-e csókjaid és ölelésed?

Elvarázsol a lelked egy sötét szobában,

Mégegyszer térdelve összeroppanok,

Egy szó kevés kimondani újra,

Egyszerûnek tûnik, de sokkal több,

Mint ahogy értem és érzem,

Fogadalmat téve a szánalomnak.

Mondj igent, hamár nem kellek,

Semmi más nem történik,

Csak elhalványúl és összetörik az igazi érzés,

Befeketítve annyi édesded pillanatot,

Tébollyá téve a vágyak szövevényes birodalmát,

Kisírt szemekkel és vágásokkal bársony húsodban,

Csipkefátyol takarja a tátongó sebet,

Örökre emlékeztetve, hogy valaki tönkretett.

2008. február 5.

Vissza