(Lost Reality)

Egy szennyes állat vagy, a néma fenyegetõ.

Örök gyertyák égnek a lelkek mélyén,

A hiábavalóság aforizmája,

Amikor a szakadék elõtt állva,

Gondolatok homályában,

Tevékeny múltunkat siratjuk.

Elpattant jellemvonások,

De fintoraink nem ugyanazok, amiket megszoktunk.

Simán a hideg homokviharában,

Átvészeljük álmaink téveszméit,

Amikor könnycseppek erdejében,

Rábukkanunk a szertefoszlott,

Mindennapok magányára.

Elkeseredés nélkül,

Felitatjuk régi vércseppeinket,

De talán elhamarkodott dolgokat végzünk,

Magunkkal szemben.

Bocsánatra várva, de egy végszó után,

Újra a megtisztulásért könyörgünk.

2006. július 2.

Vissza