Egy elveszettnek hitt történet,


Amikor szerettük egymást,


A visszaköszönő emlékek bizarr látomása,


Egy csekély pihenés,


A szavak, a csókok játékával,


De a pillanat elrabol,


Hogy szavaid látomása megbéklyózza szívem.



Csak egy perc, csak egy pillanat,


Amely nem hagy bennem vigaszt,


Csak most szabadul fel bennem,


A múló vágyak utóhatása.



Ha ez az érzés lehetne egy


Ha ez a belső tett lehetne egy buja gondolat,


Egyszer csak búcsút int a szerelem kicsiny maradványa,


Mégis alkonyodik a kiszáradt szívekben,


Egy újabb, gyönyörű kielégülés


Fájdalommentesnek hitt előjátéka a makrancos hajnalnak.





2005. június 11.

Design & code by gibbon79