HA VALAMI NEM SIKERÜL
Gúsba kötött kézzel,
Próbálkozol elérni a holnap hazugságait,
De elfelejted miként omlott össze,
A tegnap örömteli álma.
Vigyázol az ébrenmaradt titkokra,
Amikor belegabajodsz egy másik dimenzióba,
A látottakon kívüli dolgokba,
Eszméletlen a hatás, amit látsz és érzel,
De elfogult vagy másokkal szemben.
Tárgyakat gyömöszölsz szikkadt agyadba,
Hogy feladni próbáld mi is történt még tavaly,
Egyetlen törés a bukás órájában,
Miként összhozol egy fájdalmas arckifejezést,
Elfeledve bágyadt viszontagságaidat,
Összetört képeid elmebajos hagyatékain.
Megpihensz vasárnap reggel egy koktél után,
Arcod nemkívánt formában adja vissza,
Amit a tükör már nem akar elviselni,
Pedig alkalmi csókjaid száraz idomai,
Belevésődtek nyakad és melled ereibe.
Keresned kellene a tiszta öröm elapadt forrását,
Hogy egy pillanatra tiéd legyen,
A kellemes percek bujálkodó tisztasága.
2007. június 16.