Gúsba kötött kézzel,


Próbálkozol elérni a holnap hazugságait,


De elfelejted miként omlott össze,


A tegnap örömteli álma.



Vigyázol az ébrenmaradt titkokra,


Amikor belegabajodsz egy másik dimenzióba,


A látottakon kívüli dolgokba,


Eszméletlen a hatás, amit látsz és érzel,


De elfogult vagy másokkal szemben.



Tárgyakat gyömöszölsz szikkadt agyadba,


Hogy feladni próbáld mi is történt még tavaly,


Egyetlen törés a bukás órájában,


Miként összhozol egy fájdalmas arckifejezést,


Elfeledve bágyadt viszontagságaidat,


Összetört képeid elmebajos hagyatékain.



Megpihensz vasárnap reggel egy koktél után,


Arcod nemkívánt formában adja vissza,


Amit a tükör már nem akar elviselni,


Pedig alkalmi csókjaid száraz idomai,


Belevésődtek nyakad és melled ereibe.


Keresned kellene a tiszta öröm elapadt forrását,


Hogy egy pillanatra tiéd legyen,


A kellemes percek bujálkodó tisztasága.





2007. június 16.

Design & code by gibbon79