(Impossible things)

Láttad sírni a bohócot?

Üres sírhalmokon a fájdalom bocsánata,

Egy elveszett térben,

Amikor a hõség elborítja a hegedûk zaját.

Csak pár perc, amíg lehûtöm fuldokló tested,

De bõröd izgalmai,

Válasz nélkül is utánozzák a rothadás irodalmát.

Csak most a forró házfalak között,

Eltompítva igyekszik,

A hûvös perzselt húsból keletkezett álmaink alá,

Egy eltévedtnek tûnõ harapás.

Mert tétova színhely lett,

Megáldatlan színterünk,

Ahová kevés sebzett lélek jut el.

Csak az elmosódott kifejezések érnek révbe,

A billentyûk útján,

Agyunk fekete hullámain,

A kísértés gyilkos fázisába.

2005. július 29.

Vissza