(Slowly Restarted everything)

Ha várok egy pillanatra,

Ami régen bekövetkezett,

De lehetne jobb a fájdalom,

Agyam összekulcsolva, a csontjaimon keresztül,

Hûvös sötétben várakozik,

Beteljesült pillanataiért.

Szép volt minden a házban,

Suttogások, halk nyögések,

Az élvezet hullámhosszán.

Néha ha az egyedüllét tör rám,

Vigaszt várva gondolok,

Egy szebb, tisztább napra,

Mert búcsúzni mindig fáj,

Ha az együtt töltött idõ,

Alattomosan összekuszálja,

A régi emlékek szép zarándokútját

Majd valamikor, csendes szélben együtt,

Egy új világ kapunyitásánál,

Ha már minden kész,

Nevetve dobjuk le fájdalmainkat,

S nézünk az új élet derengõ születése elé.

2005. augusztus 21.

Vissza