(Thoughtlessly)

Hová lettek a csókok,

A régmúlt érzése,

Hová lettek az ölelések,

Mikor együtt borítottuk fel a szunnyadó avar,

Békés morajlását.

Elveszett világokban a szíved keresem,

De összetöri a pillanatot kegyetlen játéka,

Amikor szólok hozzád reményvesztett szavakkal.

Mégsem a pillanat játszik a szívünkkel,

Csak a gondolat ébreszt új reményeket,

Téblábolt érzéseink nyugtalanító találkozásain.

Egyre feketébb, de egyre szebb,

Amikor érintetlen és fagyos a vihar

Pedig éreztem,

Öröm nekem most hallani a hangod,

Az õrjöngõ jajveszékelések után.

Mert tudatosul bennem,

Hogy elengedtük egymás kezét,

De mikor újra szemeid látom,

Könnyeim hullatom a lelked után.

Mégegyszer érinthetném drága érzéseid,

Tudom megváltozna az érzelem,

Már elveszett a szerelem,

Lüktetõ testednek legféltettebb játéka.

2007. június 8.

Vissza