MI LESZ MAJD HOLNAP?
Sötét függönyök mögött az álom csak megnyugvást vár,
De szétszakadt nappalok virágképei mosolyognak,
Egy eltévedt élet sírhantján.
Beleremeg az őszinteség viszontagsága,
Rabul ejtve a szerelem maroknyi távlatát.
Kérdezve hömpölygő hullámokon keresztül,
Becsmérelt kárhozat a hideg rágalom,
Megbélyegzett tisztelet egy távoli határon,
El kellett volna felejteni minden ostoba gondolatot,
Hogy a rossz szájíz szerint büntessük lelkünk,
Oly nehezen kiengesztelhető sóhajait.
Egykor nagyon keserves magány hullott ölünkbe,
És nem éreztük súlyát, azt hittük mihaszna gondok.
Pedig elvegyülve a roppant lidércnyomás fájdalmában,
Érezve mennyire közel a depresszió.
Csak kábultan állunk, felocsúdunk az éber álomból.
Most nyugalmat remélve csuklunk össze,
Ájult igazságaink temploma előtt.
Ezerszer elhadart mondatok,
Belénk metsze akár a tegnapelőtt.
2007. május 18.