(Do not listen!)

Amikor szomorúságról álmodom,

Eszembe jut könnyes arcod,

A fájdalom pillanatai, egy zárt szobában,

Közel az ablak, ugrásra készen,

Elvarázsolt tévhitek,

De megnyugvást érzel karjaimban.

Egyszer egy csók harapta ketté,

Az összevisszaság fonalát.

Sírtál az ölemben és elfelejtettél emlékezni,

A mocskos dolgokra,

Az erkölcs bizalmatlansága,

Szíved gyökerein keresztül.

Oldódik a kötés a bezártság körül,

Ha néha mondasz görcsös dolgokat,

És elfelejtesz hinni magadban,

Megsérül a szerénységed,

Egy perc töredéke alatt.

2005. július 16.

Vissza