(Not To Wait For The Regret)

Ártatlanság.

Azt beszélik, néha jobb tisztán vétkezni,

Elrabolva virágok játékait,

Össwzeroskadva elfeledett hangok távlatából.

Kérlelve egy perc finomságát,

Bekeretezve a szó összekuszálódását,

Magad lenni a mélyben,

Átélni furcsa hangokat,

Temetni örömmel a jót a fájdalom kapuinál.

Elveszteni az akarat tékozló bilincseit.

Azt mondtad érezted amikor langyos az idõ,

De megsemmisült a kimondott percek foszlányaiban.

Pedig egyszer szerelemre hívtad a nyarat,

Mindig csak száraz falevelek hullottak testedre,

Elfogytak a megbánás mihaszna jelképei,

Együtt a viszontagság fájdalmaival.

Persze csak egy mosoly hiányzik a vérzéshez,

Eldobott napok maguk után,

Mindhiába leperbett órák,

De nem vetted észre,

Hogy elkorcsosult már régen a szerelem szándéka.

2007. május 7.

Vissza