Amikor ellökted magadtól,

A dédelgetõ fény ölelõ játékait,

Egy fájdalomcsillapító kapszula krízisével,

Elõállítva, az újabb belsõ õrjöngés visszhangjait,

Tétován belédkúszott a majdani túlfûtött,

Erotikátlan beidegzõdés hiábavalósága.

Az eltitkolt vágyak végtagjaid zsigereiben,

Fülbemászó hördülés az élet utolsó peremén.

Felcsendül egy régi elmebaj az agyad köteleiben,

Céltudatlan viaszképek, csak ami emlék régi önmagadból,

Csontjaidban érzed a halovány életképet,

Érzelmek üvöltése az ajtók mögött.

Egykor elképzelt drámai pillanatok,

A múltban folyó katasztrófák verkfilmjei,

Parányi gondolatokban térnek vissza hozzád.

Fegyvert ragadnál, hogy elpusztítsd,

Az aranyesõk tavaszi õrjöngõ dallamait,

De agyonlövöd magad miatt,

A be nem teljesült elmezavarok gondtalanságát.

2007. április 1.

Vissza